A keleti emberek sokkal és egészségesebben élnek, és gondolkodnak. A keleti gondolkodásban és orvoslásban lényege, hogy soha nem egy betegségtünetet néznek, vagy kezelnek, hanem magát az ember.

A felgyorsult életünkben egyre többen ismerik fel azt, hogy változatni kell az életmódunkon, és a betegségek kezelésén.

A nyugati világban a betegség egy félelmetes ellenség, nyűg, átok.

A több ezer éves keleti orvoslás szerint a betegség ajándék, amely figyelmeztet arra, hogy valamit nem végeztünk, nem végzünk jól életünk valamely területén.
A keleti orvoslásban nincs gyógyíthatatlan betegség, a gyógyulásunk megfelelő módszerek, megfelelő motivációk kérdése, és a szorgalmas, következetes munkáé. A betegség nem más, mint út az egészséghez, a teljességhez. A betegséget ezért nem szabad kerülni, szőnyeg alá seperni, titkolni. El kell fogadnunk, szembe kell néznünk vele. A betegség figyelmeztet arra, hogy változnunk kell, valamit nem csináltunk jól eddig. Az önemlékezéssel, analitikus meditációval, relaxációval felfedhetjük a valós problémáinkat. Amikor ennek értelmét, összefüggéseit megértjük, megfelelően értékeljük, akkor jövünk rá igazán arra milyen lehetőség a betegség számunkra.

A keleti gyógyítás sajátos ötvözete a tapasztalati tudományoknak és a filozófiának.

A keleti gyógyító hisz abban, hogy minden igazi gyógyító mindig is ugyanazt az erőt, energiát alkalmazza, amit ő is használ – bármilyen legyen is az alkalmazás módja -, ennél fogva mindegyik gyógyítás formát tiszteletben tartja. Természetesen legszívesebben a saját módszerét használja, de nem nézi le azt, aki egy másik módszert tart legmegfelelőbbnek.
A keleti gyógyító megtanulja azt is, hogy a testnek bizonyos törvényei vannak, amelyeket az egészség megtartása, illetve az elvesztett egészség visszaszerzése érdekében figyelembe kell venni.